A görög líra

I. Történelmi háttér

Kr.e. 7-6. századra tehető a fénykora. Ez már a démosz hatalmának erősödése, ami hatalmával már fenyegeti az arisztokráciát, és célja, hogy megszerezze a politikai hatalmat.

A korszak emberideálja már nem a hős, hanem a polisz polgára, aki a saját vágyait akarja érvényesíteni - az egyéniség kerül a középpontba.

Az egyéni érzések kifejezésére a líra a legalkalmasabb, ez képes a lélek rezdüléseit visszaadni, illetve az ember és a valoság kapcsolatát bemutatni.

A líra szó jelentése lant, ugyanis a verseknek szoros kapcsolata volt a zenével és a tánccal, illetve a ritmussal.

Az 5. század után a líra hanyatlik, de a 3. században újjáéled.

II. Két jelentős görög lírikus

a) Saphon: Id.e. 628-568 között élt. A maga korában úgy tartották, hogy tehetsége révén ő volt a 10. múzsa.
Lesbos szigetén született arisztokrata családban. Egy ideig számkivetésben élnek és Mütikénével fiatal lányokból álló társaságot alapít Aphrodité és a múzsák tiszteletére - a táncnak, a költészetnek, zenének hódoltak.

Költeményeit később kötetekben adják ki. Témái: a női sors különböző állomásainak megmutatása (mennyasszonyság, anyaság). Versei gazdag érzelmi életről tanúskodnak. Aiol nyelvjárásban írt.

Legismertebb fordítói: Kölcsey Ferenc, Ady Endre, Babits Mihály.

b) Anakreon: Id.e. 570-487 között élt. A pillanat boldogságának, az élet érlvezéseinek, a kor mámorának, a szerelm gyönyörének megszállotja. Közvetlen, könnyű hang jellemzi, tréfás játékok, ugyanakkor verseiben megszólal a haláltól való félelem, és az öregség miatti kiábrándultság.

Versei a későbbiekben önálló műfajjá válnak anakreoni dalok néven, melyeknek legismertebb magyar művelője Csokonai Vitéz Mihály.