Biblia

I. Keletkezési helye

Ókori Kelet: Palesztina, Jeruzsálem.

A biblia szó jelentése: Szent könyv.

Szerkezete: Ószövetség, Újszövetség.

II. Ószövetség

A zsidó nép történetét meséli el. Héber és arámi nyelven íródott, több könyvből áll, melyek műfajukat tekintve is sokszínüek. Kialakításukhoz évszázadokat vett igénybe. Tudatosan válogatták (kanonizálták) szigorú erkölcsi normák szerint.

Bár a vallási célzat volt az elsődleges, a Bibliában találkozhatunk világi erőszakkal is (pl.: Énekek éneke).

A szerzőket név szerint nem ismerjük, ezek csak Id.e. 8. századtól jelennek meg és prófétáknak nevezzük őket, akik Isten hirnökei voltak, de nem jövendőmondók.

A legismertebb próféta Mózes, akinek 5 könyvet tulajdonítunk, ezek összefoglaló néven Tóra.

1. Genesis (Teremtés könyve)
2. Exodus (Kijövetelek könyve)
3. Leviticus (Leviták könyve)
4. Numeri (Számok könyve)
5. Deateronomium (Törvények könyve)

Genesis könyve

Az Ószövetségben először találkozhatunk újfajta teremtéstörténettel, amely 7 napra osztotta fel az isteni munkát. Így a 7. nap a teljességet jelenti, amelynek csúcspontja az ember megjelenése - Isten az egyetlen teremtő, ő csinált mindent, előtte semmi nem volt. Az ő akaratából válnak szét az ellentétek és születik meg az ember. Az ember nem Isten szolgálója, de feladata, hogy az alacsonyabbrendű élőlények fölött uralkodjék.

A Teremtés könyve kétféle teremtéstörténetet mesél el:

a) Isten a szavával teremt.

b) a Föld anyagából és Isten lehelletéből születik meg Ádám, Ádám oldalbordájából Éva.

Az ember bűnbe esik, ezért kiűzetnek a Paradicsomból, és a bűnök még több bűnt szülnek.

Az ember teremtésével kapcsolatban már megjelenik a bűn fogalma is, az Istennel szembeni engedetlenség. Az emberpár elcsábítója a Sátán, aki kígyó formájában kísérti meg őket. Tanúság: ha az ember Istennem méri össze erejét rajtaveszíthet, és ezért büntetés jár.

A bűn miatt van szükség a megváltásra, vagyis egy messiás eljövetelére, aki Jézus Krisztus lesz, és az Újszövetségben találkozhatunk majd vele.

Isten a zsidó nép ősapját, Ábrahámot és leszármazottait választotta, hogy szövetséget kössön, és ezt a szövetséget Mózessel erősítette meg, aki előtt égő csipkebokor formájában megjelent, éés két követ adott neki, amibe a 10 parancsolat volt belevésve.

A 10 parancsolatra az a jellemző, hogy szigorú erkölcsi parancsok, törvények szerint íródott. Ezekben az ember és Isten viszonyát fogalmazza meg, például tiltja más istenek imádatát, ugyanakkor megköveteli a szülők tiszteletét, ugyanis egy nép fennmaradásának alapja a hagyományok örzése.

Megfogalmazódik az emberi élet szeretete4 (Ne ölj!), a magántulajdon védelme (Ne lopja, a tiszta erkölcs védelme (Ne paráználkodj!). A testvériség gondolata is megjelenik (Szeresd felebarátodat!), és az igazmondás, a törvény előtti tanúságtétel gondolatát is megfogalmazza.

Az Ószövetség nem egységes, több könyvből áll (Zsoltárok könyve, Eszter könyve, Királyok könyve).

Az anyanyelvre történő fordítása a reformáció korában, a 16. században történik meg, legismertebb fordítói Károly Gáspár, Szilveszter János, Pesti Gábor.

Az Ószövetség egyik legismertebb története Józsefé (Genesis 37-50). Szinte olyan, mint egy kisregény, amelyben József kezdetben nem szimpatikus (hencegő, árulkodó), ezért a testvérei el akarják pusztítani, de Isten megmenti.

Tanúság: csak az képes nagy tettekre, aki megjárta a szenvedés mélységét, vagyis erkölcsileg és emberileg is megtisztult.

Az Ószövetségben találkozhatunk úgynevezett kis-prófétákkal is, például Jónással, akit az Úr Ninivébe küld prófétálni, de ő engedetlen, menekülni akar, de egy hajóról a tengerbe dobják, lenyeli egy cet, és 3 éjjelt, s 3 napot tölt a cet gyomrában. Megbánja a bűneit, ezért az Őr megkegyelmez.

Tanúság: bűnbánat után érkezik a megbocsájtás, és az egyik legfontosabb emberi erény a türelem.

Az Ószövetség legismertebb, élegszebb könyve a Zsoltárok könyve.

Ez 150 költeményt tartalmaz, megfogalmazódik bennük egy közösség hite és fohászkodása az Úrhoz.

A zsoltár szó a pszaltorón görög szóból származik, melynek jeléentése húros hangszer, ugyanis legtöbbször zenével kísérték a költeményeket.

Az 1 zsoltár költőnek Dávidot tartják, aki a zsidó nép egyik legnagyobb királya.

A dávidi zsoltároknáél régebbieket is megőriztek, ezeken keresztül fejezte ki a zsidó nép az örömét, bánatát.

A legismertebb zsoltárfordítónk Szepci Molnár Albert (Kodály Zoltán zenésítette meg a zsoltárokat).

III. Újszövetség

A keresztény irodalom legfontosabb alkotása. Id.u. 1. században kanonizálták, görög nyelven íródott.

Elsősorban nem irodalmi rendeltetésű, nem az a célja, hogy gyönyörködtessen, hanem egy új vallás mellett akar agitálni.

Nincsenek hivatalos szerzői.

Tartalmazza az envagéliumokat. A szó az evangelion sbol származik, jelentése "jó angyal".

4 evangelistát tartunk számon: Máté, Márk, Lukács (együttlátok, ugyanis Jézus történetét egyféleképpen írják le), János (Másképp látja, filozofikusabb alkat - Apokalipszis, vagyis a Jelenések könyve)

A próféták hirdették, hogy az emberi bűnök miatt szükség van egy megváltóra, illetve arra, hogy az Isten új szövetséget kössön az emberekkel - ezt Jézus Krisztus által kötteti meg. Ő az a messiás, aki megváltja az emberiség bűneit. Isten egyszülött fia, akit feláldoz. Mind azok, akik hiszik ezt, azok a keresztények.

Jézus Krisztus neve a Chrisztosz görög névből származik, melynek jelentése, felkent, kiválasztott. Ugyanakkor a Jézus a Jehasus rövidítése, melynek jelentése, Jahve, a megváltó.

A születésével kapcsolatban a Bibliában leírtakra támaszkodhatunk: Dávid családjából származik, apja József, anyja Mária, de József nem a vérszerinti apja, ugyanis Máriát a Szentlélek látogatja meg - Jézus természetfeletti.

A Bibliában leírtak, illetve a kutatások több ponton találkoznak egymással, így bizonyíthatóan élt egy Jézus Krisztus nevezetű "ember" Heródes idejében, aki Id.e. 37-4 között Palesztina helytartója volt, és Pontius Pilátus is valós személy volt, vagyis a valós történelem mutat olyan bizonyítékokat, amelynek alapján nem csak egy elképzelt biblikus alakról van szó.

Az evangelisták rendkívül színesen és képszerűen ábrázolják Jézus cselekedeteit, csodatételeit, tanításait és ínhalálát, egyedül János tekint elvontabban a történetre, és ő inkább Jézus feltámadása után a végítéletről vizionál, amelyben minden igazhívő elnyeri az öröklétet, míg mások az örök kárhozatra ítéltetnek.

Az Ószövetség és az Újszövetség összevetése

Ószövetség: egy nép szent könyve és elterjedését az Újszövetségnek köszönheti.

Újszövetség: sokkal személyesebb a kapcsolat az egyes ember és Isten között - mindennapi kapcsolat, nem korlátozódik egy népre, hanem mindenkire kiterjeszthető-

A két könyvnek az istenképe is különbözik. Az Ószövetségben Isten olyan, mint egy keleti despota, vagyis tetszés szerint büntet, parancsol, kegyetlen és bosszúálló, és kizárólag egyetlen néppel köt szövetséget.

Ezzel szemben az Újszövetség istene a jó atya, aki gondoskodik a népéről, szeretettel tekint a világra, szereti az embeeket, szereteten alapuló engedelmességet kér, sött, annyira szereti az emberiséget, hogy egyszülött fiát is feláldozza. Hozzá kapcsolódik a providencia fogalma, ami előre látó gondolkodásmódot jelent.

A két könyvet a messiás alakja köti össze: a keresztények szerint Ő az, akiről a próféták beszéltek, Ő, aki megváltja az ember életét.

Krisztus élete egyfajta minta lehet, a tökéletes élet mintája, ami sajnos nehezen valósítható meg.

A Biblia jelentős hatással volt a későbbi korokra, művészetekre.
Például: irodalmi hatása: Ady, Pilinszky, stb. költészete, Madách drámája, Thomas Mann nagyregénye, stb. Leonardo da Vinci alkotásai, Michelangelo szobrai, Munkácsy Mihály festményei. Zenében Bach, Vivaldi, Haydn.

Általánossáégban nagy hatással van vallási és erkölcsi képzetünkre.